A természetvédelem egy fenntarthatatlan tévedés | Boldog Föld Napját — ma is!
A természetet nem védeni kell, hanem tisztelni. Mit jelent ez és mi a különbség?
A természetvédelem egy öncélú, kapitális tévedés! Abban az illúzióban tart, hogy az emberiségnek van alárendelve a természet. Azt hisszük, hogy mi uralkodunk a természet felett. Következésképpen nekünk kell azt megvédeni.
Felvilágosodásunk következtében az értelem középpontba helyezésével úgy hisszük, hogy az elképesztően fejlett tudományunkkal majd megoldjuk az összes problémánkat. És tényleg, számtalan régi problémát megoldottunk, ám kétszer annyi újat okoztunk. Sebaj, hamarosan azokat is megoldjuk, meg az összes többit. Majd veszünk telket a Marson. Közben a világ tényleges működéséről alkotott mögöttes tévedésünk csak mélyül.
Lekapcsolódtunk a természetről, egyre kevesebb vele az együttműködés. S mivel tapasztaljuk a tevékenységeink pusztító hatását, ezért néhányan valóban tesznek a természetvédelem érdekében, sokkal többen pedig csak tettek nélkül helyeslik a védelem szükségességét. A természetvédelem szándéka azonban továbbra is önző tudattartás, ha magam miatt vagy részrehajlóan az unokáim miatt, vagy akár az egész emberiségért cselekszem. A védelem szándéka széles spektrumban mozoghat, ám a probléma annak megfelelő mértékben, de megmarad. Mit tehetünk?
A természetet nem védeni kell, mert az megvédi önmagát. A természetet TISZTELNI kell!
Ez azon a belátáson alapul, hogy én nem az ura, hanem az alattvalója vagyok a természetnek. Nem a természet szolgál engem, hanem én szolgálom őt. A nagy egész része vagyok. Ez a szolgálat nem félelmen alapul, hanem szereteten. Önzés kontra önzetlenség. Egó kontra szív.
Amennyiben megvalósul ez az együttműködés, a természet fog megvédeni minket. Ezt muszáj többesszámban írnom, mert mi emberek össze vagyunk kötve. Bölcsek és idióták, meg az összes többi, mind hatásos részei vagyunk a folyamatnak. Így bennem megszületik a konstruktív kérdés: Mit tehetek én? És Te?
A lehető legjobb hatásom másokra a személyes példám. A gyökérokot kell megismernem, amely a saját hozzáállásom. A felelősségem egyik leglényegesebb összetevője a vágyak és szükségletek közötti különbségtétel. E megkülönböztetés vezet el a dolgok megbecsüléséhez, amelyből spontán felkel az elégedettség. Az elégedettség belső nyugalom. Látens módon ezt hajszolja a hedonista és az önző célok felé törtető (“akkor leszek elégedett, ha megszerzek és kiélvezek mindent”), viszont a csillapíthatatlan érzéki éhsége miatt soha nem érheti el a nyugalmat. A vágyakozás és a lelki béke egymásnak ellentmond.
Ha képes vagyok azt mondani a többre, szebbre, jobbra, hogy köszönöm, de elég, ami van, akkor rendszerellenessé válok. Tiltakozni fog az összes ipar, élükön a legmérgezőbb kínai bányákban kitermelt ritkaföldfémeket felemésztő mobiltelefonokat és high-tech cuccokat gyártó cégek, valamint a kereskedelem résztvevőinek zöme, élükön az alaposan meglobbizott (korrumpált) kormányokkal, amelyek gazdaságot fellendítő programokba csomagolják a boldog élet ígéretét. Az elveket felváltották az érdekek. Ha benned az elvek megerősödnek, akkor tudd, hogy még erősebb érdekekkel találod szemben magad.
Ezért alaposan gondold át, hogy kilépsz-e a “rendszerből”! A mi életünk még viszonylag megúszható lesz. Nem érdemes feladni a világ felzabálását. Évente egy új mobil, egy-egy tengerentúli nyaralás, márkás ruhák a gardróbban, törtetőknek egy Tesla a garázsban bőven belefér, kárpediem! Megteheted. Ezt ígérte az individualizmus, világhírű önmegvalósítást, csak hajtsuk be, ami nekünk jár. Szóval, jobb, ha inkább tanulmányozod a reklámokat és az érzéseid szerint cselekszel. Ennyi ember nem tévedhet! A marketingesek minden pénzt megérdemelnek, sőt kétszer annyit, mivel kétszer annyi a megoldandó probléma is, ugye!
Ha maradsz a diktált jólét felé vezető úton, akkor boldog Föld Napját kívánok mára! Ha viszont még/már dilemmázol, akkor holnapra és holnaputánra is!
Köszönöm, hogy elolvastad! Ha jól esne még több gondolati provokáció, akkor visszavárlak itt, valamint a karbon-negatív videóstúdiómban.
