Helló Sanya! 🖐😃
Érdekes a tapasztalatod, hogy a sok egyedülléttől antiszociális reakcióid lehetnek. Amennyire ismerlek, nem féltelek, mert az átlaghoz képest messze tudatosabb vagy. Pont ez a tudatosság vezet az ilyen kérdésekhez, mivel figyelsz magadra.
Túlzásba vinni a befelé figyelést? A meglátásom szerint ez nem olyan, mint a piálás, amelynek van egy kulturális vagy egészségügyi küszöbe. Kellemetlen tapasztalatok persze feljöhetnek, sőt, azok kifejezetten örvendetesek, hiszen a tisztulási, önismereti folyamat járhat nehézségekkel, amelyek kiválóan jelzik fejlődést. Nem csak az út elején, hanem “haladó” szinten is. Ez mindig egyéni tapasztalat.
Jókat kérdeztél:
Valóban szüksége van az embernek az állandó megerősítésre, visszacsatolásra, az értékei vonatkozásában?
Kezdetben mindenképpen. Egy újonc önismereti utazó számára fontos a külső megerősítés. Ezt sajnos sokan alaposan kihasználják. Majd a visszacsatolás fontossága egyre inkább belülről kell, hogy érkezzen. Épp a belső értékek megtalálása kapcsán. Értékek alatt a természeti törvényekkel való harmóniára gondolok.
Van az az egyedül eltöltött időmennyiség, amikor már az elme csendje annyira szilárd hogy nem megy át feszültségbe az egyedüllét?
Buddha tanítása szerint teljesen meg lehet fékezni a tudatot. Ez persze még mindig csupán egy alap szint ahhoz, hogy a dolgokat úgy lássuk, ahogyan azok valóban vannak.
Igen, a lecsendesedést fokozatosan megközelítve egyre jobban nő a belső bizalom. Számomra ez az önbizalom fő jelentése. Ha vitás helyzetbe kerülsz, akkor a magabiztosságod szóbeli kifejeződése ebből a belső stabilitásból fog táplálkozni, nem a belső labilitás leplezési szándékából. Felületesen talán észrevehetetlen a különbség, mert az elme intelligenciája (pl. érvelési képesség) elrendezi a látszatot, ám a fejlődést befolyásoló tudati lenyomat ég és föld.
Kösz a közös gondolkodást!
Friss kiegészítés!
Megihlettél, ezért felmásztam egy fára a hegytetőn, ahol hangosan elgondolkodtam e témáról. Íme:
